Böjte Csaba a Szent István bazilikában tartott egy három napos lelkigyakorlatot nagyböjt idején. Mivel akkor még suli volt, nem tudtam ott lenni az összesen, de utána ismerősöktől megkaptam annak a misének is a cdjét amin nem voltam. Ma meghallgattam őket és Csaba atya egész prédikációja nagyon megfogott. Ebből egy rövid kis részt szeretnék kiemelni, ami különösen illik erre a húsvéti "újrakezdős" dologra.
Nyuszika és a róka mennek együtt egy úton és a róka folyton sietteti nyuszikát: "Szedd már azt a reumás lábadat nyuszika, gyerünk!" Erre nyuszika: "Hadd el róka, ráérünk mi ilyen lassan menni." A róka egy idő után megunja ezt és megkérdi: "Miért menjünk hát ilyen lassan?" Erre nyuszika: "azért, Róka mert rossz irányba megyünk." A viccen először én is nevettem, de ez a vicc a maga módján nagyon is közel áll a valósághoz. Miért szeretnél tizenhárom évesen tizenkilencnek kinézni, miért akarsz mindent még ma, hova sietsz (a rossz úton)? Húsvétkor észrevesszük hogy túl sokáig volt rossz, túl sokáig rohantuk előre a rossz úton és új útra térünk. Ilyenkor valaki megmutatja neked, hogy melyik úton menj és levezet a rosszról. Csak hogy ne fáradj el a rossz úton, hanem ugrálj könnyedén a másik úton.
Húsvét van. Fordíts! Menj a másik irányba.
Napfivér Holdnővér:
There are two ways to live your life: one is as though as nothing is miracle, and the other is as though as everything is a miracle. I live the second.
