Nem tudom pontosan hány vizsgám volt eddig életemben, de ötödiktől kezdve voltak év végi helyi vizsgák az iskolában (remélem vannak, akiknek ismerős ez a rendszer azért elég sok helyen van így) hol több, hol kevesebb, nyelvvizsgák, érettségi stb. Szóval volt egy pár. Mindegyiken igyekeztem a legjobb tudásommal részt venni, mindegyikre készültem, mindegyiket komolyan vettem. És mindegyiken díjazták ezt. A legtöbbjükön kitűnő eredménnyel szerepeltem, büszke voltam magamra (most is az vagyok), hiszen ahogy már említettem nem a vizsgáztatók előtt, nem a tanáraim, nem a szüleim előtt akartam megfelelni, hanem saját magam előtt.

Tegnap megbuktam a forgalmi vizsgán. Az első vizsgám, amin meghúztak, ahonnan azt a visszajelzést kaptam, hogy ez nem lesz így jó. Azt hittem, nem megszokásból, hanem mert felkészültnek éreztem magam, hogy sikerülni fog. És nem. És hiába mondja mindenki, hogy ilyen előfordul, van ilyen, ilyen az élet... stb. Nem vigasztal. Leégtem saját magam előtt. Csak ezután zavar, hogy az oktatóm, a vizsgabiztos, és mindenki előtt akinek elmondtam. Nem is a tény, hogy nem sikerült egy vizsga zavar, illetve zavar, de jobban idegesít, hogy nem tudtam teljesíteni, amit elvártam magamtól. Kurvaszar érzés. Egész nap csak sírtam, de nem segít.

Félreértés ne essék, nem azért írtam le, h sajnáljon aki ezt olvassa. Nem tudom pontosan miért írtam le. Hátha valakinek segít... ha azt mondom h békülj ki magaddal, máskor ügyesebb leszel, csak ne izguld túl. Elsősorban magamnak mondom.

A napokban látogattam el egy jó nagy kihagyás után ismét az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat honlapjára: www.szalokitalalkozok.hu és örömmel vettem észre, hogy már megvan az idei találkozó időpontja. 2010 július 14-18. Ha erre a 4 napra még nincs programod a nyárra, vagy szabaddá tudod tenni, menj el! Ha bizalmatlan vagy akár csak egy napra, nem muszáj ottaludni, akár egy-egy misére is elmehetsz. (Legelőször én is csak egy misén voltam.)

A találkozó nagyjából úgy néz ki, hogy mindennap vannak különféle előadások, programok és kiscsoportos beszélgetések, ami annyit tesz, hogy amelyik kiscsoportba beosztanak első nap (ennek előfeltétele, h legalább két napot legyél ott!) velük minden nap akár többször is beszélgettek, akármiről. Vannak kiscsoportvezetők, ők ajánlanak általában témát, de bármiről lehet beszélgetni, ami jólesik. Este mise, utána előadások/koncertek. Nagyon jó, megéri elmenni. Tényleg szívből tudom ajánlani mindenkinek, aki ezt olvassa. :) További információk a honlapon. És tényleg ne higyjétek azt, hogy én ezért, amit itt most leírtam valami részesedést kapnék a Találkozó szervezőitől, vagy ilyesmi. Nekem csupán hatalmas élmény volt a tavalyi, valószínűleg megyek idén is és tök jó lenne ha minél többen jönnének és megismernék ezt! Hogy ilyen is van...

Böjte Csaba a Szent István bazilikában tartott egy három napos lelkigyakorlatot nagyböjt idején. Mivel akkor még suli volt, nem tudtam ott lenni az összesen, de utána ismerősöktől megkaptam annak a misének is a cdjét amin nem voltam. Ma meghallgattam őket és Csaba atya egész prédikációja nagyon megfogott. Ebből egy rövid kis részt szeretnék kiemelni, ami különösen illik erre a húsvéti "újrakezdős" dologra.

Nyuszika és a róka mennek együtt egy úton és a róka folyton sietteti nyuszikát: "Szedd már azt a reumás lábadat nyuszika, gyerünk!" Erre nyuszika: "Hadd el róka, ráérünk mi ilyen lassan menni." A róka egy idő után megunja ezt és megkérdi: "Miért menjünk hát ilyen lassan?" Erre nyuszika: "azért, Róka mert rossz irányba megyünk." A viccen először én is nevettem, de ez a vicc a maga módján nagyon is közel áll a valósághoz. Miért szeretnél tizenhárom évesen tizenkilencnek kinézni, miért akarsz mindent még ma, hova sietsz (a rossz úton)? Húsvétkor észrevesszük hogy túl sokáig volt rossz, túl sokáig rohantuk előre a rossz úton és új útra térünk. Ilyenkor valaki megmutatja neked, hogy melyik úton menj és levezet a rosszról. Csak hogy ne fáradj el a rossz úton, hanem ugrálj könnyedén a másik úton.

Húsvét van. Fordíts! Menj a másik irányba.

Napfivér Holdnővér:
There are two ways to live your life: one is as though as nothing is miracle, and the other is as though as everything is a miracle. I live the second.