I haven't seen any ghost.

Nem egy film foglalkozott már ezzel a témával, melyik, hogy dolgozta fel. Ezek közül hármat szeretnék kiemelni, amelyek szerintem a legjobbak: Wim Wenders: Berlin fölött az ég, Brad Silberling: Angyalok városa, és Jerry Zucker: Ghost. Ezek alapján érdemes elgondolkodni, lehet h léteznek... ? természetesen csak a képzeletünkben

The world is likely to confirm my new motto.

Ne tervezz. Csinálj mindent az adott pillanatban úgy, ahogy jónak érzed (ugye ez a carpe diem). Ne tervezz előre max 2 napnál. Teljesen fölösleges, hiszen úgyis közbejön valami. És akkor meg minek volt az egész tervezgetés?

Erre van egy olyan közmondás, hogy az ember tervez, az Isten végez. Hát, ez szerintem nem pontos. Odáig oké, hogy az ember tervez, de azok, amik közbejönnek az életedben, hát nem hiszem h azokat Isten csinálja. Nem hiszem h beleavatkozik pl abba h mikor kapod el az influenzát. Szerintem már nem feltétlenül aktuális a deus ex machina... Szabad akaratod van, azt csinálsz amit akarsz. És -szerintem- minden pillanat tök más, mint ahogy elképzeljük h mien lesz. Kitalálom h holnap mit veszek fel, kinek mit fogok mondani, kitől mit fogok megkérdezni, hogy fogok viselkedni. És aztán kurvára nem úgy lesz, mást veszel fel, mást mondasz, mást kérdezel, máshogy viselkedsz és sokmindent elfelejtesz amit meg kellett volna csinálni. És este pedig hibáztatod magad h mért nem úgy csináltad ahogy eltervezted, pedig mien jó lett volna, így meg minden szar, mindent elcsesztél. Hát ezért ne tervezz előre... vagyis - inkább, tervezz nyugodtan de ne lepődj meg ha nem úgy  történik, nem úgy csinálod. Csak lazán... az egész rajtad múlik. Take it easy.

Start living your life caring almost nothing about the remote future.

As I experienced the best feeling all over the world.

But how long can it be?

I want it forever! All of my life!

This feeling bring me up to the sky, to the stars. But after 1 or 2 month, it's over. Anyway it's not a problem. After some time it's necessary that the Big Love turns into something else... to a strong attachment to somebody. And when you feel that your love is not the same that in the beginning was (it's stronger now), and you need that person so much, you start to feel, that he (she) became an important part of your life. Then, the person who you love, says: "I don't need you anymore. I don't love you. The time we spent together was good, but now it's over. We can be friends."

Yes, the hardest part was letting go not taking part. You really broke my heart.

People are people

Az emberek emberek. Már önmagában az a fogalom, h ember (egyébként mi is az? najó, ez most nem ide tartozik de egyébként elég érdekes ez is) meghatároz egy csomó tulajdonságot, ami kivétel nélkül mindenkiben ugyanaz (mert _ember_). Ilyen pl h képes szeretni több-kevesebb ideig, ez kinek-kinek a magánügye,  de a képessége megvan. Ugyanígy megvan a képessége a tanulásra, stb egyébként általában a szellemi képességekre.

Arra, h kinek mennyi jutott mondjuk a matekra való fogékonyságból vagy éppen a rajzolni tudásból, az persze lehet különböző, de ennek alapján vannak kategóriák, sablonok, ahova minden ember besorolható. Vagy az egyik, vagy a másik kategóriába. Ezekből a kategóriákból van egypár, és azért félelmetes, h valamelyikbe beletartozol. Erre simán rávághatod, h de a kategóriák végtelen sok elrendezőséséből adódóan végtelen sokféle lehetőség létezik, tehát mégiscsak minden ember különböző... ebben valamennyire igazad van, de az embert alapvetően meghatározó tulajdonságok alapján (és ezek a tulajdonságok szerintem kivétel nélkül "lelki" (remélem érted) tulajdonságok) igenis vannak kategóriák. És vannak kiköpött ugyanolyan emberek, max néhány külső tulajdonságban térnek el, de hát ez evidens (biológiailag tényleg minden ember különböző, de nem vagyunk állatok h csak ezek alapján határozzuk meg magunkat).

But who makes these categories? Who gives the same feelings to everybody?

Find a solution for all your every-fucking thing. Life is not this. Leave these small cases. They are just to make your life harder...

If you try to cope with all your fucking, annoying things, this will be your life. And after some time you will find yourself empty. Leave these and do something with the things that worth something... for example your emotions. I believe they are more important than any test or your work. (But I don't think work is not important. It is important, too. Anyway you must do something in this life.)

Azt hiszem ezt a számot (The Offspring: Gotta get away) nem kell senkinek sem bemutatni..

Kurvaszar érzés, amikor már nem tudsz mit kezdeni a sok faszsággal, ami nap mint nap ér. Közel álltam a depresszióhoz... minden összejött csak szarul. Most jobb. Lépj túl az ilyeneken minél hamarabb. Life sucks a lot of time. Although it is good. Or not? I think yeah. But I want to feel love!

Audio Adrenaline: for so long I've been sleeping dead inside, in so many ways I tried to hide

A hit nem olyan, h örököljük vagy a neveltetésből származik. Nevelhetnek valakit évekig akármilyen vallásúnak, járhatnak vele templomba, nagyon könnyen ebből csak egy megszokás, tartalomtól mentes, kiüresedett valami lehet. És szokott lenni, tisztelet a kivételnek. A hit, az amikor valahogyan, nem tudom hogy, de felismered, hogy I've been sleeping dead inside... és rájössz hogy az a felszínes átlagos ember és cselekedethalmaz nem minden ami te vagy. Olyankor eljátszasz  a gondolattal h mi van ha mégis van Isten... csak ülsz és végiggondolod h addig mi volt és megígéred magadnak (magadnak? hát szerintem inkább valaki másnak.) h megpróbálsz vmit másképp... megpróbálod úgy h jobb legyen. És onnantól kezdve úgy csinálod. Mintha valaki előtt majd el kellene vele számolnod. Azt hiszem a hit ez. Eddig könnyűnek tűnt. Viszont a hittel is van egy baj. A kétkedés. Mindig amikor azt mondom: "azt hiszem..." ott van mögötte az h mivanhanem. A kétkedésen van aki túl tud lépni, van aki nem. Aki a túllépősök közé tartozik, annak asszem elég könnyű. Túllépek rajta, és még mindig aszerint élek, mert hiszek benne.A kételkedés mellett van még egy másik dolog is. Az, amikor az akinek megígértél vmit (Isten) "megmutatja" neked, hogy a helyes úton jársz... awesome feeling. You feel that God exists, God loves you, but you have to make sacrifises. But if you are good enough he will save you, and you will have an everlasting life. But please do not try imagine heaven or the everlasting life! A human brain can't do this... only your soul knows this. and if your soul feels it's right, it's right.

Ha már volt szó hitről, legyen egy pár a vallásról és az egyházról is, mert ezek nem összekeverendő és tévesztendő dolgok, sőt bizonyos helyzetekben szét is kell őket választani. Szóval van hited, vszinü lesz vallásod. Na itt jön be a környezet (mert eddig csak rólad és Istenről volt szó). Hogy kivel ismerkedsz meg, stb... Arra, h különféle vallások alakultak ki ( itt persze _történelmi vallások_ról beszélek, nyilván nem egy pár éve alapított egyházról és annak vallásáról aminek kb 3 tagja van és csak arra való h alapítványként pénzt szerezzen) a különféle kultúra a magyarázat. A keleti kultúra más vallást eredményezett, mint az európai. De az ideológia alapja ugyanaz, csak az indiaiak a teheneket tisztelik, az európaiak meg pl Szűz Máriát. Az ilyenek mind a kultúra eltérőségéből fakadnak. Ennek alapján felmerülhet, hogy miért is "kell" valamilyen valláshoz tartozni... Hát szerintem azért, mert a közösség, meg az h látod h mások is ugyanazt vallják, mint te, segít és erőt ad. De ha ez nem szimpi el lehet menni remetének is. A közösség nem felt. szükséges, de jó ha van. Én spéci nagyon közösségi ember vagyok, szükségem van rájuk.

Egyház: a vallás ideológiarendszerén alapuló fizikailag is megtapasztalható intézmény. Feladata, h a hozzá tartozó embereket támogassa (és ne kifossza ugye a sablon Isten azt mondja h ezt tedd alapon. ez egy faszság, és az is fasz, aki ilyet mond.). A különböző egyházak működésére megint csak a kül. kultúra adhat magyarázatot...

Ezer cél volt mostanáig, mert ezerféle nép volt. Csak az ezer nyakba való békó nincs meg még, nincs meg az egyetlen cél. Az emberiségnek még mindig nincs meg a célja. Ha az emberiségnek még mindig nincs célja, tán maga az emberiség sincs még meg?

Ekkép szóla Zarathustra.

F. Nietezsche: Zarathustra

Szar lehet úgy leélni az életet, h ha vmibe belekezdesz, már rögtön azon jár az agyad h mi lesz a következő dolog amit meg kell csinálni és így tovább amíg meg nem halsz. És bocs, de volt időd boldognak lenni?

Ha szeretnél célt, az első amit tenned kell: leave your sins on the oceans floor.

https://www.youtube.com/watch?v=xOGoArobkkk

Sokat gondolkoztam, hogy ha megkérdeznék tőlem, melyik a kedvenc együttesem, számom stb. mit válaszolnék. Először nem a kérdésre adnék választ, hanem elmondanám, hogy a zene nekem milyen fontos, állandóan zenéthallgatok. Erre már biztos kíváncsian vágná rá a kérdező na de milyen zenét??? És itt az a pont, amire nem tudok válaszolni. Vagy azt mondom: figyu, popot, rockot, metalt, sőt klasszikusat is. Na mer ezzel sokra megy valaki. Egyébként ha befejezem a nekem mien fontos a zene gondolatsort, akkor látszik, hogy nincs is igazából olyan h kedvenc. (erre egyébként a végén rácáfolok, mert mégis van, de azzal h az egyiket kiemelem a sok közül nem azt mondom h a többi nem jó!)

Szóval: minden hangulatra van zeném. és ez baromi jó. ha nem hallgatnék zenét állandóan depressziós vagy lelkibeteg lennék. Számok szerelemről, szakításról, egyszerű világundorról, boldogságról, nyárról, télről _mindenről_. Ez eddig önmagában nem nagy etwas, sokmindenkivel előfordul h mindenre van zenéje. De az érdekesség, amit mostanában észrevettem az, h minden szám a szeretetről szól. Elsőre közhelynek, ömlengősnek vagy nemistudommilyennek tűnhet ez a megállapítás, de ha már idáig elolvastad amit írtam, lécci folytasd. Lehet h megéri. :P

Szóval a szeretetről. Vagy annak megtapasztalásáról vagy meg nem tapasztalásáról. Ki van zárva, h én minden zenét, számot ismerjek a világon és ennek alapján bizonyítsam amit mondtam. tehát nem is akarok a teljesség igényével élni (nem is tudnék) de mégis az általam ismert zenei palettán megmutatni azt, amit gondolok. Ugyanarról a szeretetről énekel a sokakat irritáló hangú énekesnő a popegyüttesekben, ugyanarról énekel a pörgős punkegyüttesek énekese, ugyanarról hörög a metálzenekar. Sőt, Mozart Requiemje is erről szól. Ezeket én mind szeretem, mindet meghallgatom, mindegyik ugyanarról szól számomra, csak hol az egyik megközelítés (kicsit keményebb: In Flames: The Chosen Pessimist or Delight and angers), hol a másik illik a hangulatomhoz, érzelmeimhez inkább (The Veronicas: I don't wannna wait or Roxette: It must have benn love). Ezek között nem tudok rangsort felállítani, tőlem függ melyikhez van kedvem, de attól h nem az egyiket v másikat hallgatom, ugyanúgy szeretem.

Hillsong United. Az az együttes, amit _akármikor_ meghallgatok. Ehhez _mindig_ van kedvem. Ez valami olyan tökéletes zene... Műfaj szerint: amit akarsz. nem tudom, sose gondolkoztam rajta. igazából nem lényeg. Szöveg, téma: hallgasd meg. Most ha vmi olyasmit írok, hogy kereszténység, meg Isten lehet h nem hallgatod meg, mert előítéleteid vannak. Ha sokat olvasol híreket akkor nem is csodálkozom rajta, azok alapján nekem is előítéleteim lennének. Ja, és egyébként erre is igaz természetesen az, h a szeretetről szól. Hát hogyne a kereszténység is erről szól.

https://www.youtube.com/watch?v=YbGgA2lIDjc

De ne valakinek, hanem azért mert a művészet öncélú. Csak úgy...

Ha van ihleted, hagyd a kötelességeket, tanulnivalót stb, többieket is. Légy egy kicsit egoista. Csináld amit akkor jónak érzel, alkosd meg. Ha nem tetszik, később le is rombolhatod. De ha meghagyod az a legjobb... hátha majd valakinek jó lesz. De nem azért mert neki csináltad, tök véletlenül.

Az ilyen alkotás olyan, mint az ember. Az embert is megteremtették, aztán majdcsak rátalál valakire, vagy rátalál valaki. Nem hiszem, h amikor megszületek, vannak céljaim, tudom ki vagyok. Utána "alakulok", aztán leszek egy olyan alkotás, ami valakinek tetszik, valakinek nem.

Viszont az embernek megadatott az a képessége, h maga is alkothat. De evvel nem szabad h célja legyen... illetve lehet célja, de ne valaiknek csináld, hanem azért mert jólesik. Majd utána lesz célja a valaminek amit csináltál miután befejezted. Célt pedig az utókor ad neki vagy félreértelmezi azt a célt amit te adtál neki.

Mindenkinek voltak/vannak rémálmai. Kiskoromban nekem is sok volt, mostanában szerencsére kevesebb. Viszont egyre többször kelek fel úgy, hogy emlékszek arra amit álmodtam. Van, amikor fáj felkelni egy álomból, annyira jó. vagy nem is inkább amiatt hogy jó, hanem mert tudni szeretném a végét. Néha annyira a valóság erejével ható álmaim vannak, hogy hű (nincs rá jobb szó:O). Fura.

Elég sok értelmezés van, h mik az álmok. A legalapabb, ami egyébként nyilván így van (biológiailag szükséges hogy így legyen) az az h az embernek szüksége van arra, h pihenjen, a szervezete ne pörögjön, hanem csak a mininmális funkciókat lássa el, az agya "rendezgesse" az aznap összegyűjtött információkat. Ez okés, jó így van. Logikus. De ami az érdekes az egészben, az, h miért éppen azt álmodom amit álmodok. Mért nem máshogy dolgozom fel? Ha mással történik ugyanaz mint velem akkor ő is ugyanazt fogja álmodni? Fura abba belegondolni, hogy lehet h az álmoknak jelentésük van. Jó, nyilván van jelentésük, de h az vajon meg fog-e valósulni az életemben vagy van-e egyáltalán valami kis icipici előreutalás-e benne a továbbiakkal kapcsolatban...

Vannak olyan törzsi népek, akik azt gondolják, hogy amikor az ember alszik a lelke közelebb kerül Istenhez. És azért szeret minden ember aludni, mert szüksége van arra, h a lelke "találkozzon" Istennel. (Audio Adrenaline: "everybody has a God-shaped hole) Ez szerintem elég érdekes felvetés... mármint lehet hogy igazuk van valamilyen szinten. Lehet h Isten az álmokon keresztül vmit megmutat nekünk? Célzásokat tesz? Hát lehet. De az is lehet h csak mi tulajdonítunk akkora jelentést az álmoknak, h külön álomfejtős könyvek meg mik vannak... Nem tudom, az ilyenek engem nem nagyon érdekeltek soha, ha álmodtam vmit ami számomra fontos volt elmondtam annak akire tartozott, ennyi. Soha nem kértem senkit h fejtse meg. szerintem az álomfejtés hülyeség. Azért, mert az álom az annyira minden ember saját intimszférája h azt boncolgatni nemigazán van más embernek joga. Szerintem. Meg amit álmodsz az neked szól (ha nagyon meg akarod fejteni fejtsd meg magad).

Ne hívj

Ne hívj, lelkemnek ne igérd

hevét a régi lobogásnak.

Magányos vagyok és setét,

s te lángsugaras látomás vagy.

Puszta a föld, sárgán dereng

az éj, a holdfény meg se moccan.

jég borzadály és néma csend

lakozik fagyos csillagokban.

Győzelmes arcod ismerem,

hívó szavaddal hallhatón szólsz,

tud lelkem a te nyelveden,

de engem már hiába unszolsz.

Puszta a föld, a hold ragyog -

ne hidd, hogy újra megigézel.

Szívemben fagyos csillagok

jég borzadálya, csendje fészkel.

Alekszandr Alekszandrovics Blok

Egyébként nagyon szeretem az orosz irodalmat. Olyan érdekes, hogy az orosz költők, írók lelkében ilyen jó gondolatok fogalmazódnak meg. És itt nem feltétlenül erre a versre gondolok, hanem mondjuk a Bűn és Bűnhődésre, vagy Dosztojevszkij más műveire.

Ezt a verset egyik magyarórán fedeztem fel, mert unatkoztam és lapozgattam a könyvet. nem volt akkor rossz hangulatom, de ez a vers nagyon eltalált, mert valaki iránt akkor így éreztem (és még sokszor most is). És úgy örültem annak, hogy ezt ilyen szépen ki lehet fejezni.