Ha kedvelsz mondjad, ha hiányzom éreztesd, ha szeretsz bizonyítsd!

Tegnap este nem igazán tudtam aludni és gondolom mint mindenkinek általában mindenféle gondolatok jutottak összevissza az eszembe. És eszembe jutott a fenti mondat (mottó?) is. Aztán rendre a szerelemmel, stb ilyesmivel kapcsolatos dolgok. Ezzel a mondattal összefüggésben személyek, helyzetek, pillanatok aztán egyre több és több, voltak olyanok amiket "továbbfejlesztettem", amiken sokat fantáziáltam, még többnek pedig valami többletértelmet akartam adni és adtam is. Olyat, ami nekem tetszik. Olyat, ami lehet hogy benne volt akkor abban a pillanatban, de az is lehet, hogy nem és csak nekem jelent annyit. Nem tudom.

Aztán visszatértem ehhez a "nyomorult" mondathoz. És azon gondolkoztam, hogy vajon ezzel teljesen egyetértek-e, mert sokszor előfordul, hogy az ilyen közismert idézetekkel, mottókkal valójában, a lényegében pont nem értek egyet. De ez kivétel. Ezzel tökéletesen egyetértek.

Csak van itt egy kis probléma. Nem elég, hogy egyetértek ezzel, de e szerint is cselekszek. És erre már sokan mondták, hogy "Egy lánynak ez nem áll jól", "Ilyet ne csinálj", stb. Ezek szerint gáz lány vagyok. Próbálok, próbáltam, de nem (mindig) sikerül. Ez nem olyan dolog, ami külsőség, felszínes dolog, amin nagyon könnyű változtatni, serc perc alatt, és már máshogy is van. Ez nem olyan, hogy átveszem a ruháimat. Én egyszerűen ilyen vagyok, szeretem ki illetve megmutatni ha valakit kedvelek, szeretek. És ezzel ellentétben, szeretem nem kimutatni azt, ha valami rossz. Nem szeretem a bánatommal fárasztani azokat, akiket szeretek. Tudom, néha kell, de csak akkor csinálom, ha tudom, hogy akinek elmondom azt nem untatja. Hanem oda tud figyelni rám. Csak akkor éri meg.

Nem tudom kinek mit jelent ez a mondat, egyetért-e vele, akad-e olyan, aki szintén olyan, mint én, hogy e szerint cselekszik-e... Nekem a személyiségemet írja le.