Olyan jól esett volna az egyik ismerősömtől megkérdezni, hogy a többiek hogy vannak, a tanáromnak visszaszólni amikor beszólt, és sorolhatnám. De nem tettem. Előbbi kérdésem szó szerint sokkoló lett volna az adott helyzetben, utóbbi pedig soha nem látott bunkóság. Pedig így lett volna igazságos. Jól esett volna megkérdezni, ugyanis kíváncsi vagyok. Mégpedig nagyon. előfordult már viszont hogy valakiről azt mondtam másnak amit gondolok. Nem volt szép, és mivel az akinek meséltem nem sűrűn tűrte az effajta beszédet megkért, hogy "ne engedj semmit a véleményedből, de fogalmazd meg másképp". És elmondtam másképp. Értette. Azt hiszem azért (is) vagyunk emberek, hogy ne egyszerű primitív módon fejezzük ki magunkat (erre az állatok is képesek pedig nem tudnak beszélni!), hanem fogalmazzuk meg másképp. Ne azt mondjuk amit nem gondolunk, hanem azt amit gondolunk de ne primitíven. Ez ugyanis ha jót mondunk sokkal szebb, bátorítóbb és ellentéteként pedig sokkal durvább, bántóbb tud lenni. De csak akkor ha azt megértik. És sajnos sokan nem értik. Ha van ilyen szép nyelvünk beszéljünk választékosan. És ha van véleményünk mondjuk el, de ne primitíven mert arra bárki képes.

A másik pedig az, hogy ha valami nagyon érdekel de a másiknak zavarba ejtő helyzet lehet ha megkérdezed, ne tedd. Én tiszteltem annyira azt akitől nem kérdeztem meg vmit, hogy nem hoztam kellemetlen helyzetbe. Ezért is vagyunk emberek. Tudunk uralkodni magunkon. Tök jó.