Untitled5

 2010.05.02. 20:18

Kiegészítés az előzőhöz:

Lehet, hogy ez természetes védekező mechanizmus a kritikákkal szemben, de szerintem nem feltétlenül gáz és helytelen a viselkedésem abból a szempontból, hogy hogy viszonyulok a fiúkhoz. Ugyanis szerintem az, hogy szeretem kimutatni és ki is mutatom (mert ilyen vagyok!), hogy valakit szeretek, az nem rúgja fel azt a szintén szubjektív megállapítás következik, szóval azt általános érvényű megállapítást az emberi lélekre vonatkozóan, hogy: "A férfi öröme: Őt akarom. A nő öröme: Ő akar." (Nietezsche: Zarathustra). Annyira szerintem nem gáz, hogy a viselkedésem eltolódna a fiús irányba. Én nem választok ki senkit, én nem kezdeményezek. Vagy mégis? Az, ha kimutatom, h vkit szeretek, az már kezdeményezésnek számít? Az kikezdés? Pedig én nem akarok fiús lenni, és olyat csinálni ami egy lánynak nem áll jól. Nem tudom, hol a határ a kedvesség és az idegesítő nyomulás között. Illetve, pontosabban nem tudom, hogy a másiknak hol a határ, ő mit-minek gondol.

Muse: Undisclosed Desires

A bejegyzés trackback címe:

https://ember.blog.hu/api/trackback/id/tr341969447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása