Nem tudom pontosan hány vizsgám volt eddig életemben, de ötödiktől kezdve voltak év végi helyi vizsgák az iskolában (remélem vannak, akiknek ismerős ez a rendszer azért elég sok helyen van így) hol több, hol kevesebb, nyelvvizsgák, érettségi stb. Szóval volt egy pár. Mindegyiken igyekeztem a legjobb tudásommal részt venni, mindegyikre készültem, mindegyiket komolyan vettem. És mindegyiken díjazták ezt. A legtöbbjükön kitűnő eredménnyel szerepeltem, büszke voltam magamra (most is az vagyok), hiszen ahogy már említettem nem a vizsgáztatók előtt, nem a tanáraim, nem a szüleim előtt akartam megfelelni, hanem saját magam előtt.

Tegnap megbuktam a forgalmi vizsgán. Az első vizsgám, amin meghúztak, ahonnan azt a visszajelzést kaptam, hogy ez nem lesz így jó. Azt hittem, nem megszokásból, hanem mert felkészültnek éreztem magam, hogy sikerülni fog. És nem. És hiába mondja mindenki, hogy ilyen előfordul, van ilyen, ilyen az élet... stb. Nem vigasztal. Leégtem saját magam előtt. Csak ezután zavar, hogy az oktatóm, a vizsgabiztos, és mindenki előtt akinek elmondtam. Nem is a tény, hogy nem sikerült egy vizsga zavar, illetve zavar, de jobban idegesít, hogy nem tudtam teljesíteni, amit elvártam magamtól. Kurvaszar érzés. Egész nap csak sírtam, de nem segít.

Félreértés ne essék, nem azért írtam le, h sajnáljon aki ezt olvassa. Nem tudom pontosan miért írtam le. Hátha valakinek segít... ha azt mondom h békülj ki magaddal, máskor ügyesebb leszel, csak ne izguld túl. Elsősorban magamnak mondom.