Kiegészítés az előzőhöz:

Lehet, hogy ez természetes védekező mechanizmus a kritikákkal szemben, de szerintem nem feltétlenül gáz és helytelen a viselkedésem abból a szempontból, hogy hogy viszonyulok a fiúkhoz. Ugyanis szerintem az, hogy szeretem kimutatni és ki is mutatom (mert ilyen vagyok!), hogy valakit szeretek, az nem rúgja fel azt a szintén szubjektív megállapítás következik, szóval azt általános érvényű megállapítást az emberi lélekre vonatkozóan, hogy: "A férfi öröme: Őt akarom. A nő öröme: Ő akar." (Nietezsche: Zarathustra). Annyira szerintem nem gáz, hogy a viselkedésem eltolódna a fiús irányba. Én nem választok ki senkit, én nem kezdeményezek. Vagy mégis? Az, ha kimutatom, h vkit szeretek, az már kezdeményezésnek számít? Az kikezdés? Pedig én nem akarok fiús lenni, és olyat csinálni ami egy lánynak nem áll jól. Nem tudom, hol a határ a kedvesség és az idegesítő nyomulás között. Illetve, pontosabban nem tudom, hogy a másiknak hol a határ, ő mit-minek gondol.

Muse: Undisclosed Desires

Ha kedvelsz mondjad, ha hiányzom éreztesd, ha szeretsz bizonyítsd!

Tegnap este nem igazán tudtam aludni és gondolom mint mindenkinek általában mindenféle gondolatok jutottak összevissza az eszembe. És eszembe jutott a fenti mondat (mottó?) is. Aztán rendre a szerelemmel, stb ilyesmivel kapcsolatos dolgok. Ezzel a mondattal összefüggésben személyek, helyzetek, pillanatok aztán egyre több és több, voltak olyanok amiket "továbbfejlesztettem", amiken sokat fantáziáltam, még többnek pedig valami többletértelmet akartam adni és adtam is. Olyat, ami nekem tetszik. Olyat, ami lehet hogy benne volt akkor abban a pillanatban, de az is lehet, hogy nem és csak nekem jelent annyit. Nem tudom.

Aztán visszatértem ehhez a "nyomorult" mondathoz. És azon gondolkoztam, hogy vajon ezzel teljesen egyetértek-e, mert sokszor előfordul, hogy az ilyen közismert idézetekkel, mottókkal valójában, a lényegében pont nem értek egyet. De ez kivétel. Ezzel tökéletesen egyetértek.

Csak van itt egy kis probléma. Nem elég, hogy egyetértek ezzel, de e szerint is cselekszek. És erre már sokan mondták, hogy "Egy lánynak ez nem áll jól", "Ilyet ne csinálj", stb. Ezek szerint gáz lány vagyok. Próbálok, próbáltam, de nem (mindig) sikerül. Ez nem olyan dolog, ami külsőség, felszínes dolog, amin nagyon könnyű változtatni, serc perc alatt, és már máshogy is van. Ez nem olyan, hogy átveszem a ruháimat. Én egyszerűen ilyen vagyok, szeretem ki illetve megmutatni ha valakit kedvelek, szeretek. És ezzel ellentétben, szeretem nem kimutatni azt, ha valami rossz. Nem szeretem a bánatommal fárasztani azokat, akiket szeretek. Tudom, néha kell, de csak akkor csinálom, ha tudom, hogy akinek elmondom azt nem untatja. Hanem oda tud figyelni rám. Csak akkor éri meg.

Nem tudom kinek mit jelent ez a mondat, egyetért-e vele, akad-e olyan, aki szintén olyan, mint én, hogy e szerint cselekszik-e... Nekem a személyiségemet írja le.

Nem tudom pontosan hány vizsgám volt eddig életemben, de ötödiktől kezdve voltak év végi helyi vizsgák az iskolában (remélem vannak, akiknek ismerős ez a rendszer azért elég sok helyen van így) hol több, hol kevesebb, nyelvvizsgák, érettségi stb. Szóval volt egy pár. Mindegyiken igyekeztem a legjobb tudásommal részt venni, mindegyikre készültem, mindegyiket komolyan vettem. És mindegyiken díjazták ezt. A legtöbbjükön kitűnő eredménnyel szerepeltem, büszke voltam magamra (most is az vagyok), hiszen ahogy már említettem nem a vizsgáztatók előtt, nem a tanáraim, nem a szüleim előtt akartam megfelelni, hanem saját magam előtt.

Tegnap megbuktam a forgalmi vizsgán. Az első vizsgám, amin meghúztak, ahonnan azt a visszajelzést kaptam, hogy ez nem lesz így jó. Azt hittem, nem megszokásból, hanem mert felkészültnek éreztem magam, hogy sikerülni fog. És nem. És hiába mondja mindenki, hogy ilyen előfordul, van ilyen, ilyen az élet... stb. Nem vigasztal. Leégtem saját magam előtt. Csak ezután zavar, hogy az oktatóm, a vizsgabiztos, és mindenki előtt akinek elmondtam. Nem is a tény, hogy nem sikerült egy vizsga zavar, illetve zavar, de jobban idegesít, hogy nem tudtam teljesíteni, amit elvártam magamtól. Kurvaszar érzés. Egész nap csak sírtam, de nem segít.

Félreértés ne essék, nem azért írtam le, h sajnáljon aki ezt olvassa. Nem tudom pontosan miért írtam le. Hátha valakinek segít... ha azt mondom h békülj ki magaddal, máskor ügyesebb leszel, csak ne izguld túl. Elsősorban magamnak mondom.