Most a kedvenc számom: Coldplay: One I love a Yellow és a Clocks is jó, de ez mégjobb. :) rockos Coldplay :P
Energiát, életerőt, életkedvet sugároz ez a szám. Illik a hangulatomhoz, szövege is. Szeretem.
Elnézést az utóbbiakban nagyon megszaporodtak a videók, linkek az oldalon, de a zene mindig is meghatározó volt az életemben, ez most sincs másképp és gondoltam megosztom Veletek azokat, amik közel állnak a szívemhez.
Az önuralmon túli depresszió állapotában mindig kétkedve teszem fel a kérdést:
Társat keresel. Nem egy kulcsot a zárba, nem párt. Mi a jó abban ha egy ugyanolyan embert találsz aki majdnem ugyanolyan mint te csak fiúban/lányban? Semmi, és egy idő után unalmas is. Aztán The romance is dead. Társat, akivel jól megértitek egymást, de nem mert mindenről ugyanúgy vélekedtek, hanem mert mindkettőtöknek vannak gondolatai és ezeket meg tudjátok osztani. Társat, mert úgy jobb, könnyebb (ez utóbbi véleményem szerint nem biztos hogy igaz, de ettől függetlenül szerintem megéri a házasság, ne tessék félreérteni) az élet és egyébként is társas lények vagyunk. Azoknak lettünk teremtve (Rousseaunak idáig igaza van).
Különbségek: társak között nagyobb különbség van, mint párok között, de a különbség nem szabad, hogy olyan nagy legyen hogy a kapcsolat rovására megy. Nehéz ezt megfogalmazni, de remélem sikerült valamit átadnom abból, amit én erről az egészről gondolok. Kritikaként pedig teljesen jogos, hogy két szón amit általában szinonimaként használunk mit kell ennyit lovagolni, tűnhet szőrszálhasogatásnak. Pedig szerintem nem az. Igenis van különbség. A jelentésben.
Vajda János: Nádas tavon
Fönn az égen ragyogó nap
Csillanó tükrén a tónak
Mint az árnyék leng a csónak.
Mint az árnyék olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.
A vad alszik a berkekben
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.
Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bű báj talányok!
Mind a mit körülöttem látok.
Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.
Itt az ég a földet éri,
Tán szerelmese csókját kéri…
Minden oly csodás, tündéri.
Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a tenger déli szellő,
S szelíden rám lehellő?
Gondolatom messze réved
Kék űrén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?
Szélei nádligeteknek,
Tünedeznek, megjelennek,
Képe a forró a jelennek…
Mint a nap a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.
S minden olyan mozdulatlan
Múlt jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?
A levegő meg se lebben,
Minden alszik…és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:
Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás álom?
