Love&Music

 2009.11.10. 18:51

Sokat gondolkoztam, hogy ha megkérdeznék tőlem, melyik a kedvenc együttesem, számom stb. mit válaszolnék. Először nem a kérdésre adnék választ, hanem elmondanám, hogy a zene nekem milyen fontos, állandóan zenéthallgatok. Erre már biztos kíváncsian vágná rá a kérdező na de milyen zenét??? És itt az a pont, amire nem tudok válaszolni. Vagy azt mondom: figyu, popot, rockot, metalt, sőt klasszikusat is. Na mer ezzel sokra megy valaki. Egyébként ha befejezem a nekem mien fontos a zene gondolatsort, akkor látszik, hogy nincs is igazából olyan h kedvenc. (erre egyébként a végén rácáfolok, mert mégis van, de azzal h az egyiket kiemelem a sok közül nem azt mondom h a többi nem jó!)

Szóval: minden hangulatra van zeném. és ez baromi jó. ha nem hallgatnék zenét állandóan depressziós vagy lelkibeteg lennék. Számok szerelemről, szakításról, egyszerű világundorról, boldogságról, nyárról, télről _mindenről_. Ez eddig önmagában nem nagy etwas, sokmindenkivel előfordul h mindenre van zenéje. De az érdekesség, amit mostanában észrevettem az, h minden szám a szeretetről szól. Elsőre közhelynek, ömlengősnek vagy nemistudommilyennek tűnhet ez a megállapítás, de ha már idáig elolvastad amit írtam, lécci folytasd. Lehet h megéri. :P

Szóval a szeretetről. Vagy annak megtapasztalásáról vagy meg nem tapasztalásáról. Ki van zárva, h én minden zenét, számot ismerjek a világon és ennek alapján bizonyítsam amit mondtam. tehát nem is akarok a teljesség igényével élni (nem is tudnék) de mégis az általam ismert zenei palettán megmutatni azt, amit gondolok. Ugyanarról a szeretetről énekel a sokakat irritáló hangú énekesnő a popegyüttesekben, ugyanarról énekel a pörgős punkegyüttesek énekese, ugyanarról hörög a metálzenekar. Sőt, Mozart Requiemje is erről szól. Ezeket én mind szeretem, mindet meghallgatom, mindegyik ugyanarról szól számomra, csak hol az egyik megközelítés (kicsit keményebb: In Flames: The Chosen Pessimist or Delight and angers), hol a másik illik a hangulatomhoz, érzelmeimhez inkább (The Veronicas: I don't wannna wait or Roxette: It must have benn love). Ezek között nem tudok rangsort felállítani, tőlem függ melyikhez van kedvem, de attól h nem az egyiket v másikat hallgatom, ugyanúgy szeretem.

Hillsong United. Az az együttes, amit _akármikor_ meghallgatok. Ehhez _mindig_ van kedvem. Ez valami olyan tökéletes zene... Műfaj szerint: amit akarsz. nem tudom, sose gondolkoztam rajta. igazából nem lényeg. Szöveg, téma: hallgasd meg. Most ha vmi olyasmit írok, hogy kereszténység, meg Isten lehet h nem hallgatod meg, mert előítéleteid vannak. Ha sokat olvasol híreket akkor nem is csodálkozom rajta, azok alapján nekem is előítéleteim lennének. Ja, és egyébként erre is igaz természetesen az, h a szeretetről szól. Hát hogyne a kereszténység is erről szól.

https://www.youtube.com/watch?v=YbGgA2lIDjc

Címkék: gondolatok

A bejegyzés trackback címe:

https://ember.blog.hu/api/trackback/id/tr11516117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása