Nő és férfi. Női és férfi gondolkodásmód.
Figyu, következő alkalommal nem tudok jönni, elutazom nem leszek itthon. Hiányozni fogok?
remélem azt válaszolja igen
Hová mész? Igen.
olyan mint a többi. miért kérdezi meg? ha nem kérdezi, akkor is hiányozni fog.
Nagyobb veszély, mint amilyennek én gondoltam mielőtt ez a beszélgetés lezajlott volna. Íme:
- Na mizu?
- Köszi, tök jól érzem magam. Dolgozom.
- Télleg? Hol? De hát te nem egyetemre jársz?
- Jártam. De nagyon nehéz volt. Nem arra számítottam, ami ott várt. Fél év alatt elment a kedvem mindentől. Nem tudok annyit tanulni amennyit ott kell, középiskolában semmi tanulással ötös voltam.
- Szóval feladtad.
- Rájöttem nem olyan típus vagyok.
- És akkor most mi van? 21 éves vagy, tanulásnak kampec örökre?
- Egy hotelben dolgozom külföldön. Nagyon tetszik.
- Nade? Ez karrier? Egész életedben másokat fogsz kiszolgálni?
- Hát lehet hogy elvégzek valami kétéves tanfolyamot, szerzek ott diplomát és akkor folytatom a vendéglátóiparan - természetesen külföldön. Megszerettem kint, semmi kedvem hazajönni. Különben is ha elkdezdenék egy egyetemet 5 évig járok és utána gyakorlat nélkül kezdhetem a munkát 27 évesen, így meg ha ezt folytatom már van gyakorlatom.
No komment.
Irodalmat tanulok, a szimbolizmust vesszük. Találtam egy nagyon jó verset, ami kapcsolódik is a legutóbbi (természet) témámhoz, és zseniálisan expresszív, gyönyörűen fejezi ki azt, amiről a természet és az ember kapcsolata szól. Íme:
Charles Baudelaire: Correspondances (Szabó Lőrinc ford.)
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín, a hang s az illat.
Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,
melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.
Asszem vannak PlaceOfNoReturnök, azaz olyan pillanatok ahonnan már nem tudsz visszafordulni, amitől fogva már nem az vagy aki előtte voltál. Ezek lehetnek nagy (relatív kinek mi a nagy) pillanatok, események, de ha jobban belegondolunk minden pillanat ilyen. És minden pillanatban, amikor mgcsinálom amit csinálok már tudom h nem ezt kéne, de amíg erre rájövök újabb pillanatok telnek el és ugyanígy tovább. Tehát mielőtt beleélhetnéd magad valamibe, mielőtt odaadnád magad annak a nyomorult pillanatnak, már a következőben vagy. És aztán este a színházban arra gondolsz, h abban a számodra fontos pillanatban milyen voltál, biztos mit rontottál el. Pedig lehet h a másik észre se vette. Ezért van rossz kedvem. Nem tudom h észrevette-e. És ha igen? Mindegy. Egyébként nem. Nekem fontos. Amúgy az zavar, h nem tudom biztosan h mások mit gondolnak nem tudom milyennek tartanak, jónak/rossznak tartják-e azt amit én ilyennek/olyannak. Nem vagyok gondolatolvasó. Senki se az. Máskor meg pont ez a sejtelmesség a jó. Mi van?
Jó biznisz épült ki a szülinap köré. Pedig az az agyonünnepelt pillanat semmivel sem másabb, mint a többi. Azért más, mert nagy dolgot tulajdonítasz neki. 18... az egyik pillanatban még nem vásárolhatnál legálisan cigit, de az 1 másodperccel későbbiben már igen? Vicces. De azért jó h van. Van egy objektív mérce, ami alapján mérhetem magam másokhoz és a világhoz is.
Nem éri meg általánosítani. Nem éri meg egy adott csoportra azt mondani hogy ilyen vagy olyan. Nem éri meg, a zsenik miatt. Mert mindenhol vannak zsenik, akikre az átlagra vonatkozó állítások nem igazak.
Azt hiszem Lenkának igaza van. Ha megpróbálod, h minden kis faszságon, sőt a nagyobb, nehezen elviselhető dolgokon is vidáman átugrasz, semmi sem tud megbántani. Ez viszont -egyenlőre- az én életemben csak utópia, mert -próbáltam többször is, Most is próbálom- de nagyon nehéz, mindig akad valami amitől szomorú leszek vagy felhúzom magam rajta. Sőt, ha tágítjuk a kört, nem csak én nem tudom ezt megtenni, hanem (bocsánat, aki igen az kivétel tisztelet neki) szerintem senki. Kivéve: Polyanna, de ő még gyerek. Ha felnő, ő sem fogja tudni folytatni?
Polyanna Az élet játéka c. regény "főszereplője", ez a könyv róla szól és arról h h fogja fel az életet (ez elég egyértelmű, a címből is kiderül: játékként. Azt játssza, h mindenben megkeresi a jót. Szerintem tök jó játék. Egy: sohase unod meg, mert a jót mindig keresni kell, kettő: sokan is lehet játszani, sőt így jobb mint egyedül, három: az égvilágon senkinek se ártasz vele).
És Polyanna sohasem unja meg ezt játszani. She believes in God, she can bear with anything wrong that happens. She is happy.
Asszem erre az egészre könnyen és gyorsan rá lehet azt vágni, h mekkora naiv vagyok h ezt gondolom. A naivság arról szól pedig, h vmit tök könnyen elhiszel és inkább meg sem próbálod magad megerőltetni, h gondolkozz rajta, jó az úgy, ha ő mondja, ja, biztos. És ez elég erősen ellentétben áll az eddig leírtakkal. Az, h az életet egy ilyen Polyanna-féle játéknak fogod fel, h mindenben a jót keresed és ezáltal Istent is, ez nem naivság. Mert nem azt mondom h van Isten és kész, karba tett kézzel leülök a fotelbe és azt hiszem h ezzel minden el van intézve. Hanem azt h van Isten megpróbálom bebizonyítani a saját életemben (és nem adom fel, mert be akarom bizonyítani). Ez nem naivság, ez folyamatos próbálkozás, küzdés. De nem más emberrel küzdesz, hanem saját magaddal. A legnehezebb.
I haven't seen any ghost.
Nem egy film foglalkozott már ezzel a témával, melyik, hogy dolgozta fel. Ezek közül hármat szeretnék kiemelni, amelyek szerintem a legjobbak: Wim Wenders: Berlin fölött az ég, Brad Silberling: Angyalok városa, és Jerry Zucker: Ghost. Ezek alapján érdemes elgondolkodni, lehet h léteznek... ? természetesen csak a képzeletünkben
Azt hiszem ezt a számot (The Offspring: Gotta get away) nem kell senkinek sem bemutatni..
Kurvaszar érzés, amikor már nem tudsz mit kezdeni a sok faszsággal, ami nap mint nap ér. Közel álltam a depresszióhoz... minden összejött csak szarul. Most jobb. Lépj túl az ilyeneken minél hamarabb. Life sucks a lot of time. Although it is good. Or not? I think yeah. But I want to feel love!
Ezer cél volt mostanáig, mert ezerféle nép volt. Csak az ezer nyakba való békó nincs meg még, nincs meg az egyetlen cél. Az emberiségnek még mindig nincs meg a célja. Ha az emberiségnek még mindig nincs célja, tán maga az emberiség sincs még meg?
Ekkép szóla Zarathustra.
F. Nietezsche: Zarathustra
Szar lehet úgy leélni az életet, h ha vmibe belekezdesz, már rögtön azon jár az agyad h mi lesz a következő dolog amit meg kell csinálni és így tovább amíg meg nem halsz. És bocs, de volt időd boldognak lenni?
Ha szeretnél célt, az első amit tenned kell: leave your sins on the oceans floor.
https://www.youtube.com/watch?v=xOGoArobkkk
Sokat gondolkoztam, hogy ha megkérdeznék tőlem, melyik a kedvenc együttesem, számom stb. mit válaszolnék. Először nem a kérdésre adnék választ, hanem elmondanám, hogy a zene nekem milyen fontos, állandóan zenéthallgatok. Erre már biztos kíváncsian vágná rá a kérdező na de milyen zenét??? És itt az a pont, amire nem tudok válaszolni. Vagy azt mondom: figyu, popot, rockot, metalt, sőt klasszikusat is. Na mer ezzel sokra megy valaki. Egyébként ha befejezem a nekem mien fontos a zene gondolatsort, akkor látszik, hogy nincs is igazából olyan h kedvenc. (erre egyébként a végén rácáfolok, mert mégis van, de azzal h az egyiket kiemelem a sok közül nem azt mondom h a többi nem jó!)
Szóval: minden hangulatra van zeném. és ez baromi jó. ha nem hallgatnék zenét állandóan depressziós vagy lelkibeteg lennék. Számok szerelemről, szakításról, egyszerű világundorról, boldogságról, nyárról, télről _mindenről_. Ez eddig önmagában nem nagy etwas, sokmindenkivel előfordul h mindenre van zenéje. De az érdekesség, amit mostanában észrevettem az, h minden szám a szeretetről szól. Elsőre közhelynek, ömlengősnek vagy nemistudommilyennek tűnhet ez a megállapítás, de ha már idáig elolvastad amit írtam, lécci folytasd. Lehet h megéri. :P
Szóval a szeretetről. Vagy annak megtapasztalásáról vagy meg nem tapasztalásáról. Ki van zárva, h én minden zenét, számot ismerjek a világon és ennek alapján bizonyítsam amit mondtam. tehát nem is akarok a teljesség igényével élni (nem is tudnék) de mégis az általam ismert zenei palettán megmutatni azt, amit gondolok. Ugyanarról a szeretetről énekel a sokakat irritáló hangú énekesnő a popegyüttesekben, ugyanarról énekel a pörgős punkegyüttesek énekese, ugyanarról hörög a metálzenekar. Sőt, Mozart Requiemje is erről szól. Ezeket én mind szeretem, mindet meghallgatom, mindegyik ugyanarról szól számomra, csak hol az egyik megközelítés (kicsit keményebb: In Flames: The Chosen Pessimist or Delight and angers), hol a másik illik a hangulatomhoz, érzelmeimhez inkább (The Veronicas: I don't wannna wait or Roxette: It must have benn love). Ezek között nem tudok rangsort felállítani, tőlem függ melyikhez van kedvem, de attól h nem az egyiket v másikat hallgatom, ugyanúgy szeretem.
Hillsong United. Az az együttes, amit _akármikor_ meghallgatok. Ehhez _mindig_ van kedvem. Ez valami olyan tökéletes zene... Műfaj szerint: amit akarsz. nem tudom, sose gondolkoztam rajta. igazából nem lényeg. Szöveg, téma: hallgasd meg. Most ha vmi olyasmit írok, hogy kereszténység, meg Isten lehet h nem hallgatod meg, mert előítéleteid vannak. Ha sokat olvasol híreket akkor nem is csodálkozom rajta, azok alapján nekem is előítéleteim lennének. Ja, és egyébként erre is igaz természetesen az, h a szeretetről szól. Hát hogyne a kereszténység is erről szól.
https://www.youtube.com/watch?v=YbGgA2lIDjc
De ne valakinek, hanem azért mert a művészet öncélú. Csak úgy...
Ha van ihleted, hagyd a kötelességeket, tanulnivalót stb, többieket is. Légy egy kicsit egoista. Csináld amit akkor jónak érzel, alkosd meg. Ha nem tetszik, később le is rombolhatod. De ha meghagyod az a legjobb... hátha majd valakinek jó lesz. De nem azért mert neki csináltad, tök véletlenül.
Az ilyen alkotás olyan, mint az ember. Az embert is megteremtették, aztán majdcsak rátalál valakire, vagy rátalál valaki. Nem hiszem, h amikor megszületek, vannak céljaim, tudom ki vagyok. Utána "alakulok", aztán leszek egy olyan alkotás, ami valakinek tetszik, valakinek nem.
Viszont az embernek megadatott az a képessége, h maga is alkothat. De evvel nem szabad h célja legyen... illetve lehet célja, de ne valaiknek csináld, hanem azért mert jólesik. Majd utána lesz célja a valaminek amit csináltál miután befejezted. Célt pedig az utókor ad neki vagy félreértelmezi azt a célt amit te adtál neki.
Mindenkinek voltak/vannak rémálmai. Kiskoromban nekem is sok volt, mostanában szerencsére kevesebb. Viszont egyre többször kelek fel úgy, hogy emlékszek arra amit álmodtam. Van, amikor fáj felkelni egy álomból, annyira jó. vagy nem is inkább amiatt hogy jó, hanem mert tudni szeretném a végét. Néha annyira a valóság erejével ható álmaim vannak, hogy hű (nincs rá jobb szó:O). Fura.
Elég sok értelmezés van, h mik az álmok. A legalapabb, ami egyébként nyilván így van (biológiailag szükséges hogy így legyen) az az h az embernek szüksége van arra, h pihenjen, a szervezete ne pörögjön, hanem csak a mininmális funkciókat lássa el, az agya "rendezgesse" az aznap összegyűjtött információkat. Ez okés, jó így van. Logikus. De ami az érdekes az egészben, az, h miért éppen azt álmodom amit álmodok. Mért nem máshogy dolgozom fel? Ha mással történik ugyanaz mint velem akkor ő is ugyanazt fogja álmodni? Fura abba belegondolni, hogy lehet h az álmoknak jelentésük van. Jó, nyilván van jelentésük, de h az vajon meg fog-e valósulni az életemben vagy van-e egyáltalán valami kis icipici előreutalás-e benne a továbbiakkal kapcsolatban...
Vannak olyan törzsi népek, akik azt gondolják, hogy amikor az ember alszik a lelke közelebb kerül Istenhez. És azért szeret minden ember aludni, mert szüksége van arra, h a lelke "találkozzon" Istennel. (Audio Adrenaline: "everybody has a God-shaped hole) Ez szerintem elég érdekes felvetés... mármint lehet hogy igazuk van valamilyen szinten. Lehet h Isten az álmokon keresztül vmit megmutat nekünk? Célzásokat tesz? Hát lehet. De az is lehet h csak mi tulajdonítunk akkora jelentést az álmoknak, h külön álomfejtős könyvek meg mik vannak... Nem tudom, az ilyenek engem nem nagyon érdekeltek soha, ha álmodtam vmit ami számomra fontos volt elmondtam annak akire tartozott, ennyi. Soha nem kértem senkit h fejtse meg. szerintem az álomfejtés hülyeség. Azért, mert az álom az annyira minden ember saját intimszférája h azt boncolgatni nemigazán van más embernek joga. Szerintem. Meg amit álmodsz az neked szól (ha nagyon meg akarod fejteni fejtsd meg magad).
