Asszem vannak PlaceOfNoReturnök, azaz olyan pillanatok ahonnan már nem tudsz visszafordulni, amitől fogva már nem az vagy aki előtte voltál. Ezek lehetnek nagy (relatív kinek mi a nagy) pillanatok, események, de ha jobban belegondolunk minden pillanat ilyen. És minden pillanatban, amikor mgcsinálom amit csinálok már tudom h nem ezt kéne, de amíg erre rájövök újabb pillanatok telnek el és ugyanígy tovább. Tehát mielőtt beleélhetnéd magad valamibe, mielőtt odaadnád magad annak a nyomorult pillanatnak, már a következőben vagy. És aztán este a színházban arra gondolsz, h abban a számodra fontos pillanatban milyen voltál, biztos mit rontottál el. Pedig lehet h a másik észre se vette. Ezért van rossz kedvem. Nem tudom h észrevette-e. És ha igen? Mindegy. Egyébként nem. Nekem fontos. Amúgy az zavar, h nem tudom biztosan h mások mit gondolnak nem tudom milyennek tartanak,  jónak/rossznak tartják-e azt amit én ilyennek/olyannak. Nem vagyok gondolatolvasó. Senki se az. Máskor meg pont ez a sejtelmesség a jó. Mi van?

Jó biznisz épült ki a szülinap köré. Pedig az az agyonünnepelt pillanat semmivel sem másabb, mint a többi. Azért más, mert nagy dolgot tulajdonítasz neki. 18... az egyik pillanatban még nem vásárolhatnál legálisan cigit, de az 1 másodperccel későbbiben már igen? Vicces. De azért jó h van. Van egy objektív mérce, ami alapján mérhetem magam másokhoz és a világhoz is.