Nagyobb veszély, mint amilyennek én gondoltam mielőtt ez a beszélgetés lezajlott volna. Íme:

- Na mizu?

- Köszi, tök jól érzem magam. Dolgozom.

- Télleg? Hol? De hát te nem egyetemre jársz?

- Jártam. De nagyon nehéz volt. Nem arra számítottam, ami ott várt. Fél év alatt elment a kedvem mindentől. Nem tudok annyit tanulni amennyit ott kell, középiskolában semmi tanulással ötös voltam.

- Szóval feladtad.

- Rájöttem nem olyan típus vagyok.

- És akkor most mi van? 21 éves vagy, tanulásnak kampec örökre?

- Egy hotelben dolgozom külföldön. Nagyon tetszik.

- Nade? Ez karrier? Egész életedben másokat fogsz kiszolgálni?

- Hát lehet hogy elvégzek valami kétéves tanfolyamot, szerzek ott diplomát és akkor folytatom a vendéglátóiparan - természetesen külföldön. Megszerettem kint, semmi kedvem hazajönni. Különben is ha elkdezdenék egy egyetemet 5 évig járok és utána gyakorlat nélkül kezdhetem a munkát 27 évesen, így meg ha ezt folytatom már van gyakorlatom.

No komment.