"Ha odafigyelsz az összeset meg tudod csinálni, ha nem az összeset el tudod cseszni." Azt hiszem ez nem csak a rutinfeladatokra vonatkozik. Mindenre vonatkozik amit csinálsz. Az összes apró dologra. Mert ugye szerves részei vagyunk a társadalomnak, minden egyes ember külön-külön hatalmas személyes felelősségvállalással tartozik minden miatt amit tesz. Figyelj oda.

Nő és férfi. Női és férfi gondolkodásmód.

Figyu, következő alkalommal nem tudok jönni, elutazom nem leszek itthon. Hiányozni fogok?
remélem azt válaszolja igen
Hová mész? Igen.
olyan mint a többi. miért kérdezi meg? ha nem kérdezi, akkor is hiányozni fog.
 

Nagyobb veszély, mint amilyennek én gondoltam mielőtt ez a beszélgetés lezajlott volna. Íme:

- Na mizu?

- Köszi, tök jól érzem magam. Dolgozom.

- Télleg? Hol? De hát te nem egyetemre jársz?

- Jártam. De nagyon nehéz volt. Nem arra számítottam, ami ott várt. Fél év alatt elment a kedvem mindentől. Nem tudok annyit tanulni amennyit ott kell, középiskolában semmi tanulással ötös voltam.

- Szóval feladtad.

- Rájöttem nem olyan típus vagyok.

- És akkor most mi van? 21 éves vagy, tanulásnak kampec örökre?

- Egy hotelben dolgozom külföldön. Nagyon tetszik.

- Nade? Ez karrier? Egész életedben másokat fogsz kiszolgálni?

- Hát lehet hogy elvégzek valami kétéves tanfolyamot, szerzek ott diplomát és akkor folytatom a vendéglátóiparan - természetesen külföldön. Megszerettem kint, semmi kedvem hazajönni. Különben is ha elkdezdenék egy egyetemet 5 évig járok és utána gyakorlat nélkül kezdhetem a munkát 27 évesen, így meg ha ezt folytatom már van gyakorlatom.

No komment.

Step out from the cage,
and onto the stage
it's time playing your part
Freedom awaits
open the gates
Freedom's a state! Just like this girl. She is free. I am free.
 

Irodalmat tanulok, a szimbolizmust vesszük. Találtam egy nagyon jó verset, ami kapcsolódik is a legutóbbi (természet) témámhoz, és zseniálisan expresszív, gyönyörűen fejezi ki azt, amiről a természet és az ember kapcsolata szól. Íme:

Charles Baudelaire: Correspondances (Szabó Lőrinc ford.)

Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja
s a vendéget szemük barátként figyeli.

Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín, a hang s az illat.

Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,

melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.
 

Egyszerűen zseniális. Ő volt az első az irodalomban, aki nyíltan (de sokan még ezt sem értik szóval lehet h nem elég nyíltan) kimondja h Emberek! Nézzetek szembe önmagatokkal! Basszátok meg, ezek vagytok, ilyen unalmas és elbaszott az életetek de túl gyengék vagytok ahhoz, hogy változtassatok rajta. Egy dologra vagytok képesek: siránkozni. Ez nem pálya, ezt nem folytathatjátok, sokkal többre vagytok érdemesek. S ez utóbbi gondolatnak az igazolására majd' minden művében fel is volnultat egy olyan szereplőt, akinek sikerül értelmet és célt adni művészetének, cselekedeteinek és életének is.

Szerintem Csehov drámáin nem kell sírni, sőt ha nem tartozol az olyan emberek közé akikről írt, akkor még komédiának is felfoghatod. Mert tényleg elég röhejes Csehov drámáiban a sok balfék egymás mellett, és az ő szenvedéseiken csak kacagni lehet.

És még valami: nem tudom, hogy ma mennyire aktuálisak Csehov drámái és azoknak a mondanivalója, de annyira mindig is aktuálisak lesznek, hogy szemünk előtt tartsuk azt a gondolatot, hogy ha valamilyen szenvedésbe túlságosan beleéljük magunkat, és nem tereljük el mással a figyelmet, akkor abba komolyan belezakkanhatunk, esetleg úgy is hogy már nem tudunk rajta változtatni. Ezért aztán ezek a drámák és történetek legyenek intő példák arra, hogy az életünk, nehogy a csehovi drámafigurák életéhez hasonló legyen.

Rossz hangulatomat még rosszabbá tette ez a felismerés. Nem gondoltam volna, hogy ma megtörténhet az, hogy valaki istenként tiszteli és megmentőjének tartja azt, aki őt teljes mértékben kizsákmányolja, kihasználja a saját dicsőségének építgetése érdekében, embeszámba se veszi, s csak addig kell neki amíg el nem készül "a nagy mű". Utána szerencsétlen úgy van félredobva és összetaposva mint a sörösdoboz ami már üres. S sajnos a szerencsétlen ember tényleg teljesen üres. Ebből két dolog következik: hatalmas gennyládákkal vagy körülvéve és ezek mindig megtalálják a védtelen szerencsétlen embereket. Ne tartozz közéjük.

You care for your kindness, your substitute blindness please open your eyes.

Azt hiszem Lenkának igaza van. Ha megpróbálod, h minden kis faszságon, sőt a nagyobb, nehezen elviselhető dolgokon is vidáman átugrasz, semmi sem tud megbántani. Ez viszont -egyenlőre- az én életemben csak utópia, mert -próbáltam többször is, Most is próbálom- de nagyon nehéz, mindig akad valami amitől szomorú leszek vagy felhúzom magam rajta. Sőt, ha tágítjuk a kört, nem csak én nem tudom ezt megtenni, hanem (bocsánat, aki igen az kivétel  tisztelet neki) szerintem senki. Kivéve: Polyanna, de ő még gyerek. Ha felnő, ő sem fogja tudni folytatni?

Polyanna Az élet játéka c. regény "főszereplője", ez a könyv róla szól és arról h h fogja fel az életet (ez elég egyértelmű, a címből is kiderül: játékként. Azt játssza, h mindenben megkeresi a jót. Szerintem tök jó játék. Egy: sohase unod meg, mert a jót mindig keresni kell, kettő: sokan is lehet játszani, sőt így jobb mint egyedül, három: az égvilágon senkinek se ártasz vele).

És Polyanna sohasem unja meg ezt játszani. She believes in God, she can bear with anything wrong that happens. She is happy.

Asszem erre az egészre könnyen és gyorsan rá lehet azt vágni, h mekkora naiv vagyok h ezt gondolom. A naivság arról szól pedig, h vmit tök könnyen elhiszel és inkább meg sem próbálod magad megerőltetni, h gondolkozz rajta, jó az úgy, ha ő mondja, ja, biztos. És ez elég erősen ellentétben áll az eddig leírtakkal. Az, h az életet egy ilyen Polyanna-féle játéknak fogod fel, h mindenben a jót keresed és ezáltal Istent is, ez nem naivság. Mert nem azt mondom h van Isten és kész, karba tett kézzel leülök a fotelbe és azt hiszem h ezzel minden el van intézve. Hanem azt h van Isten megpróbálom bebizonyítani a saját életemben (és nem adom fel, mert be akarom bizonyítani). Ez nem naivság, ez folyamatos próbálkozás, küzdés. De nem más emberrel küzdesz, hanem saját magaddal. A legnehezebb.

The world is likely to confirm my new motto.

Ne tervezz. Csinálj mindent az adott pillanatban úgy, ahogy jónak érzed (ugye ez a carpe diem). Ne tervezz előre max 2 napnál. Teljesen fölösleges, hiszen úgyis közbejön valami. És akkor meg minek volt az egész tervezgetés?

Erre van egy olyan közmondás, hogy az ember tervez, az Isten végez. Hát, ez szerintem nem pontos. Odáig oké, hogy az ember tervez, de azok, amik közbejönnek az életedben, hát nem hiszem h azokat Isten csinálja. Nem hiszem h beleavatkozik pl abba h mikor kapod el az influenzát. Szerintem már nem feltétlenül aktuális a deus ex machina... Szabad akaratod van, azt csinálsz amit akarsz. És -szerintem- minden pillanat tök más, mint ahogy elképzeljük h mien lesz. Kitalálom h holnap mit veszek fel, kinek mit fogok mondani, kitől mit fogok megkérdezni, hogy fogok viselkedni. És aztán kurvára nem úgy lesz, mást veszel fel, mást mondasz, mást kérdezel, máshogy viselkedsz és sokmindent elfelejtesz amit meg kellett volna csinálni. És este pedig hibáztatod magad h mért nem úgy csináltad ahogy eltervezted, pedig mien jó lett volna, így meg minden szar, mindent elcsesztél. Hát ezért ne tervezz előre... vagyis - inkább, tervezz nyugodtan de ne lepődj meg ha nem úgy  történik, nem úgy csinálod. Csak lazán... az egész rajtad múlik. Take it easy.

Start living your life caring almost nothing about the remote future.

Ezer cél volt mostanáig, mert ezerféle nép volt. Csak az ezer nyakba való békó nincs meg még, nincs meg az egyetlen cél. Az emberiségnek még mindig nincs meg a célja. Ha az emberiségnek még mindig nincs célja, tán maga az emberiség sincs még meg?

Ekkép szóla Zarathustra.

F. Nietezsche: Zarathustra

Szar lehet úgy leélni az életet, h ha vmibe belekezdesz, már rögtön azon jár az agyad h mi lesz a következő dolog amit meg kell csinálni és így tovább amíg meg nem halsz. És bocs, de volt időd boldognak lenni?

Ha szeretnél célt, az első amit tenned kell: leave your sins on the oceans floor.

https://www.youtube.com/watch?v=xOGoArobkkk