Figyeltem. Sikerült. :)

Nem azért akartam hogy sikerüljön mert mások elvárták tőlem. Magamtól vártam el hogy sikerüljön. Eddig minden vizsgámnál magamnak akartam megfelelni. És meg is feleltem, sikerült, elsőre. Ha elvárják tőlem és én is magamtól! hogy ezt eddigre így csináld meg, s utána tessék itt a vizsga, mutasd meg mit tudsz, hát nem szeretünk leégni. Nem mások előtt nem szeretünk leégni, az nem zavarna hidd el, az zavar nagyon ha saját magad előtt égsz le.

IF YOU WANT YOU CAN HANDLE IT! >>csak akarni kell<< (húú de utáltam amikor mindig ezt a 3 szót vágták a fejemhez az okos felnőttek. de igazuk van, belátom. de kell hozzá egy kiegészítés: akarni nem könnyű.)

"Ha odafigyelsz az összeset meg tudod csinálni, ha nem az összeset el tudod cseszni." Azt hiszem ez nem csak a rutinfeladatokra vonatkozik. Mindenre vonatkozik amit csinálsz. Az összes apró dologra. Mert ugye szerves részei vagyunk a társadalomnak, minden egyes ember külön-külön hatalmas személyes felelősségvállalással tartozik minden miatt amit tesz. Figyelj oda.

Nő és férfi. Női és férfi gondolkodásmód.

Figyu, következő alkalommal nem tudok jönni, elutazom nem leszek itthon. Hiányozni fogok?
remélem azt válaszolja igen
Hová mész? Igen.
olyan mint a többi. miért kérdezi meg? ha nem kérdezi, akkor is hiányozni fog.
 

"Volt köztünk valami. Régen volt, de nem tudok már úgy rád nézni, mint azelőtt. Az idő sokmindent megold, de az emlékeket, a volt érzéseket nem tudja eltörölni. Te sem tudod. Ne is próbáld. Tekints másfelé ha nagyon zavarnak az emlékek, és nagyon ügyelj arra, hogy amikor olyan helyzetbe kerülsz, h az emlékek elöntik az agyad és esélyes hogy ugyanabba a helyzetbe esel, mint régen, na akkor beszélünk önfegyelemről. És arról, h felelősségtudattal éljük az életünket, nem pedig pár kedves pillanatért és aztán évekig tartó sírásért. Csak azért, mert akkor meggyőzted magad, h igen ezaz. És végül nem jött be."

"Sziaaaaaa! Jaj de régen láttalak... figyu, emlékszel? Igen."

Nagyobb veszély, mint amilyennek én gondoltam mielőtt ez a beszélgetés lezajlott volna. Íme:

- Na mizu?

- Köszi, tök jól érzem magam. Dolgozom.

- Télleg? Hol? De hát te nem egyetemre jársz?

- Jártam. De nagyon nehéz volt. Nem arra számítottam, ami ott várt. Fél év alatt elment a kedvem mindentől. Nem tudok annyit tanulni amennyit ott kell, középiskolában semmi tanulással ötös voltam.

- Szóval feladtad.

- Rájöttem nem olyan típus vagyok.

- És akkor most mi van? 21 éves vagy, tanulásnak kampec örökre?

- Egy hotelben dolgozom külföldön. Nagyon tetszik.

- Nade? Ez karrier? Egész életedben másokat fogsz kiszolgálni?

- Hát lehet hogy elvégzek valami kétéves tanfolyamot, szerzek ott diplomát és akkor folytatom a vendéglátóiparan - természetesen külföldön. Megszerettem kint, semmi kedvem hazajönni. Különben is ha elkdezdenék egy egyetemet 5 évig járok és utána gyakorlat nélkül kezdhetem a munkát 27 évesen, így meg ha ezt folytatom már van gyakorlatom.

No komment.