Egyszerűen zseniális. Ő volt az első az irodalomban, aki nyíltan (de sokan még ezt sem értik szóval lehet h nem elég nyíltan) kimondja h Emberek! Nézzetek szembe önmagatokkal! Basszátok meg, ezek vagytok, ilyen unalmas és elbaszott az életetek de túl gyengék vagytok ahhoz, hogy változtassatok rajta. Egy dologra vagytok képesek: siránkozni. Ez nem pálya, ezt nem folytathatjátok, sokkal többre vagytok érdemesek. S ez utóbbi gondolatnak az igazolására majd' minden művében fel is volnultat egy olyan szereplőt, akinek sikerül értelmet és célt adni művészetének, cselekedeteinek és életének is.

Szerintem Csehov drámáin nem kell sírni, sőt ha nem tartozol az olyan emberek közé akikről írt, akkor még komédiának is felfoghatod. Mert tényleg elég röhejes Csehov drámáiban a sok balfék egymás mellett, és az ő szenvedéseiken csak kacagni lehet.

És még valami: nem tudom, hogy ma mennyire aktuálisak Csehov drámái és azoknak a mondanivalója, de annyira mindig is aktuálisak lesznek, hogy szemünk előtt tartsuk azt a gondolatot, hogy ha valamilyen szenvedésbe túlságosan beleéljük magunkat, és nem tereljük el mással a figyelmet, akkor abba komolyan belezakkanhatunk, esetleg úgy is hogy már nem tudunk rajta változtatni. Ezért aztán ezek a drámák és történetek legyenek intő példák arra, hogy az életünk, nehogy a csehovi drámafigurák életéhez hasonló legyen.