Szar lehet úgy leélni az életet, h ha vmibe belekezdesz, már rögtön azon jár az agyad h mi lesz a következő dolog amit meg kell csinálni és így tovább amíg meg nem halsz. És bocs, de volt időd boldognak lenni?

Ha szeretnél célt, az első amit tenned kell: leave your sins on the oceans floor.

https://www.youtube.com/watch?v=xOGoArobkkk

Sokat gondolkoztam, hogy ha megkérdeznék tőlem, melyik a kedvenc együttesem, számom stb. mit válaszolnék. Először nem a kérdésre adnék választ, hanem elmondanám, hogy a zene nekem milyen fontos, állandóan zenéthallgatok. Erre már biztos kíváncsian vágná rá a kérdező na de milyen zenét??? És itt az a pont, amire nem tudok válaszolni. Vagy azt mondom: figyu, popot, rockot, metalt, sőt klasszikusat is. Na mer ezzel sokra megy valaki. Egyébként ha befejezem a nekem mien fontos a zene gondolatsort, akkor látszik, hogy nincs is igazából olyan h kedvenc. (erre egyébként a végén rácáfolok, mert mégis van, de azzal h az egyiket kiemelem a sok közül nem azt mondom h a többi nem jó!)

Szóval: minden hangulatra van zeném. és ez baromi jó. ha nem hallgatnék zenét állandóan depressziós vagy lelkibeteg lennék. Számok szerelemről, szakításról, egyszerű világundorról, boldogságról, nyárról, télről _mindenről_. Ez eddig önmagában nem nagy etwas, sokmindenkivel előfordul h mindenre van zenéje. De az érdekesség, amit mostanában észrevettem az, h minden szám a szeretetről szól. Elsőre közhelynek, ömlengősnek vagy nemistudommilyennek tűnhet ez a megállapítás, de ha már idáig elolvastad amit írtam, lécci folytasd. Lehet h megéri. :P

Szóval a szeretetről. Vagy annak megtapasztalásáról vagy meg nem tapasztalásáról. Ki van zárva, h én minden zenét, számot ismerjek a világon és ennek alapján bizonyítsam amit mondtam. tehát nem is akarok a teljesség igényével élni (nem is tudnék) de mégis az általam ismert zenei palettán megmutatni azt, amit gondolok. Ugyanarról a szeretetről énekel a sokakat irritáló hangú énekesnő a popegyüttesekben, ugyanarról énekel a pörgős punkegyüttesek énekese, ugyanarról hörög a metálzenekar. Sőt, Mozart Requiemje is erről szól. Ezeket én mind szeretem, mindet meghallgatom, mindegyik ugyanarról szól számomra, csak hol az egyik megközelítés (kicsit keményebb: In Flames: The Chosen Pessimist or Delight and angers), hol a másik illik a hangulatomhoz, érzelmeimhez inkább (The Veronicas: I don't wannna wait or Roxette: It must have benn love). Ezek között nem tudok rangsort felállítani, tőlem függ melyikhez van kedvem, de attól h nem az egyiket v másikat hallgatom, ugyanúgy szeretem.

Hillsong United. Az az együttes, amit _akármikor_ meghallgatok. Ehhez _mindig_ van kedvem. Ez valami olyan tökéletes zene... Műfaj szerint: amit akarsz. nem tudom, sose gondolkoztam rajta. igazából nem lényeg. Szöveg, téma: hallgasd meg. Most ha vmi olyasmit írok, hogy kereszténység, meg Isten lehet h nem hallgatod meg, mert előítéleteid vannak. Ha sokat olvasol híreket akkor nem is csodálkozom rajta, azok alapján nekem is előítéleteim lennének. Ja, és egyébként erre is igaz természetesen az, h a szeretetről szól. Hát hogyne a kereszténység is erről szól.

https://www.youtube.com/watch?v=YbGgA2lIDjc

De ne valakinek, hanem azért mert a művészet öncélú. Csak úgy...

Ha van ihleted, hagyd a kötelességeket, tanulnivalót stb, többieket is. Légy egy kicsit egoista. Csináld amit akkor jónak érzel, alkosd meg. Ha nem tetszik, később le is rombolhatod. De ha meghagyod az a legjobb... hátha majd valakinek jó lesz. De nem azért mert neki csináltad, tök véletlenül.

Az ilyen alkotás olyan, mint az ember. Az embert is megteremtették, aztán majdcsak rátalál valakire, vagy rátalál valaki. Nem hiszem, h amikor megszületek, vannak céljaim, tudom ki vagyok. Utána "alakulok", aztán leszek egy olyan alkotás, ami valakinek tetszik, valakinek nem.

Viszont az embernek megadatott az a képessége, h maga is alkothat. De evvel nem szabad h célja legyen... illetve lehet célja, de ne valaiknek csináld, hanem azért mert jólesik. Majd utána lesz célja a valaminek amit csináltál miután befejezted. Célt pedig az utókor ad neki vagy félreértelmezi azt a célt amit te adtál neki.

Mindenkinek voltak/vannak rémálmai. Kiskoromban nekem is sok volt, mostanában szerencsére kevesebb. Viszont egyre többször kelek fel úgy, hogy emlékszek arra amit álmodtam. Van, amikor fáj felkelni egy álomból, annyira jó. vagy nem is inkább amiatt hogy jó, hanem mert tudni szeretném a végét. Néha annyira a valóság erejével ható álmaim vannak, hogy hű (nincs rá jobb szó:O). Fura.

Elég sok értelmezés van, h mik az álmok. A legalapabb, ami egyébként nyilván így van (biológiailag szükséges hogy így legyen) az az h az embernek szüksége van arra, h pihenjen, a szervezete ne pörögjön, hanem csak a mininmális funkciókat lássa el, az agya "rendezgesse" az aznap összegyűjtött információkat. Ez okés, jó így van. Logikus. De ami az érdekes az egészben, az, h miért éppen azt álmodom amit álmodok. Mért nem máshogy dolgozom fel? Ha mással történik ugyanaz mint velem akkor ő is ugyanazt fogja álmodni? Fura abba belegondolni, hogy lehet h az álmoknak jelentésük van. Jó, nyilván van jelentésük, de h az vajon meg fog-e valósulni az életemben vagy van-e egyáltalán valami kis icipici előreutalás-e benne a továbbiakkal kapcsolatban...

Vannak olyan törzsi népek, akik azt gondolják, hogy amikor az ember alszik a lelke közelebb kerül Istenhez. És azért szeret minden ember aludni, mert szüksége van arra, h a lelke "találkozzon" Istennel. (Audio Adrenaline: "everybody has a God-shaped hole) Ez szerintem elég érdekes felvetés... mármint lehet hogy igazuk van valamilyen szinten. Lehet h Isten az álmokon keresztül vmit megmutat nekünk? Célzásokat tesz? Hát lehet. De az is lehet h csak mi tulajdonítunk akkora jelentést az álmoknak, h külön álomfejtős könyvek meg mik vannak... Nem tudom, az ilyenek engem nem nagyon érdekeltek soha, ha álmodtam vmit ami számomra fontos volt elmondtam annak akire tartozott, ennyi. Soha nem kértem senkit h fejtse meg. szerintem az álomfejtés hülyeség. Azért, mert az álom az annyira minden ember saját intimszférája h azt boncolgatni nemigazán van más embernek joga. Szerintem. Meg amit álmodsz az neked szól (ha nagyon meg akarod fejteni fejtsd meg magad).

Ne hívj

Ne hívj, lelkemnek ne igérd

hevét a régi lobogásnak.

Magányos vagyok és setét,

s te lángsugaras látomás vagy.

Puszta a föld, sárgán dereng

az éj, a holdfény meg se moccan.

jég borzadály és néma csend

lakozik fagyos csillagokban.

Győzelmes arcod ismerem,

hívó szavaddal hallhatón szólsz,

tud lelkem a te nyelveden,

de engem már hiába unszolsz.

Puszta a föld, a hold ragyog -

ne hidd, hogy újra megigézel.

Szívemben fagyos csillagok

jég borzadálya, csendje fészkel.

Alekszandr Alekszandrovics Blok

Egyébként nagyon szeretem az orosz irodalmat. Olyan érdekes, hogy az orosz költők, írók lelkében ilyen jó gondolatok fogalmazódnak meg. És itt nem feltétlenül erre a versre gondolok, hanem mondjuk a Bűn és Bűnhődésre, vagy Dosztojevszkij más műveire.

Ezt a verset egyik magyarórán fedeztem fel, mert unatkoztam és lapozgattam a könyvet. nem volt akkor rossz hangulatom, de ez a vers nagyon eltalált, mert valaki iránt akkor így éreztem (és még sokszor most is). És úgy örültem annak, hogy ezt ilyen szépen ki lehet fejezni.